Csokonai Vit�z Mih�ly: Az estve

c�m� vers elemz�se

A vers 1794-ben �r�dott, abban az �vben, amikor Csokonait megb�zt�k a debreceni koll�gium po�taoszt�ly�nak vezet�s�vel. Erre az id�re m�r meglehet�sen egy�ni st�lusban alkotott. 

A vers egy pictura r�sszel kezd�dik (vagyis le�r� sz�nd�k�, amelyben a r�szletek, a t�rgyiass�g, esetleg a jelens�gek, �llapotok finomabb �rnyalatai kapnak els�bbs�get); Az estve c�m� vers a nappali vil�goss�g �s az �jszakai s�t�t k�zti napszak, az alkony idillikus le�r�s�val indul. Ezt az id�szakot term�szeti k�pekkel illusztr�lja (a nap t�nd�kl� hintaja, aranyos felh�k, ny�lt r�zs�k, pirult horizont).

A t�jle�r�s ut�n m�g �l hasonl� term�szeti k�pekkel, megjelennek az �llatok is, (kis f�lemile, pacsirta, farkasok, medve). Hogy jobban kifejezze �rz�seit, k�l�nb�z� hangfest� szavakat haszn�l (hangics�lt, kis�rta). A 15. sort�l seg�lyki�lt�s hangzik el: „Ah! Ti csendes szell�k f�vallati, jertek, Jertek f�lemile, ti �des koncertek, m�rts�tok �r�mbe szomor� lelkemet”, majd a 19. sort�l egyfajta k�pzeletbeli t�k�letes vil�got teremt mag�nak a l�rai �n, melyet jelz�kkel illet („f�szersz�mozott the�trom”, „csendes berek”).

 A versszak z�rsoraiban megjelen� ambivalencia (mely k�t ellent�tes �rz�s egy�ttes megnyilv�nul�s�t jelenti ugyanazon szem�ly vagy t�rgy ir�nt, mint pl.: „vid�m melancholia”) keser� hangulatot id�z el�.

A 31. sort�l az emberi s�t�ts�g, a f�lelem �rzete jelenik meg. A "set�t �j" nemcsak a teljes s�t�ts�get jelzi, hanem a megromlott t�rsadalmat, az elviselhetetlen emberi vil�g ijeszt� k�p�t is. Megjelenik a saj�t panasza is "e vil�gba semmi r�szem nincsen", �s �gy �rzi, hogy ez �llapot�rt a "b�dult emberi nem" a felel�s. S azzal a vallom�ssal, hogy k�nyelmetlen�l �rzi mag�t az emberek k�z�tt, az �r� z�rja is a vers pikt�ra-r�sz�t.

A pictur�t, azaz t�jle�r�st, egy �gynevezett szentencia r�sz k�veti, mely sokkal filozofikusabb, gondolati tartalmakat k�z�l. Ebben a r�szben jelenik meg a Russeau �letfelfog�s, mely Csokonai e m�v�re igen nagy hat�ssal van.

Ez a r�sz egy k�lt�i felki�lt�ssal kezd�dik, �s a k�lt� �nmaga is megjelenik. A k�r�sekkel fejezi ki, hogy mennyire v�gyik a zavartalan term�szetbe. Ez kapcsolatban van a russeau-izmussal, amely szint�n azt hirdeti, hogy az ember csak a term�szetben tal�lja meg �nmag�t. A t�j sz�ps�g�t most m�r az illat�rz�sek is hirdetik ("mennyei illatot lehelnek"). Nem sokkal k�s�bb kimondja a t�telmondatot, amelyre a m� �p�l („Nem sz�letett senki gazdagnak, szeg�nynek”).

A m�lt vizsg�lat�n�l negat�v fest�st, anafor�t alkalmaz: felsorolja a korabeli t�rsadalom b�neinek hi�nyait („Nem adott m�g okot annyi sok l�rm�ra”, „Nem �llott v�lt m�g ki a kev�ly uras�g”, „Nem b�rt m�g a kir�ly h�sz, harminc milli�” stb.). A m�lt �gy egy�rtelm�en �rt�ktel�tett, a jelen pedig �rt�kvesztett �llapot k�p�t mutatja.

A vers z�r� soraiban a term�szetet �ll�tja be egyetlen mened�knek. A befejez�s tulajdonk�ppen keser� s�haj: a r�gi idill maradv�nya, a k�z�s kincs csup�n a term�szet m�g �ruba nem bocs�tott n�h�ny sz�ps�ge ("�des erdei hangz�sok", "arany holdvil�g").

Ezeknek lett "�r�k�s f�ldesura" a t�rsadalomb�l sz�mkivetett, abban �lni nem tud� ember, vagyis a szerz�, maga Csokonai. Az utols� sorok �dai p�tosza azt hirdeti, hogy a term�szet szerint minden ember egyenl�.

Csokonai ezt a m�vet nem saj�t ihlet�b�l mer�tette, hanem koll�giumi feladatai k�z�tt szerepelt, de �gy is belevitte �n�ll� gondolatait, n�zeteit. A vers egy l�rai m�faj, filoz�fiai k�ltem�ny.  Sz�tagsz�ma: n�gy�tem� tizenkettes, p�ros r�m�, hangs�lyos magyar versel�s�.

Csokonair�l azt mondj�k, egyszerre volt sz�letett k�lt�i tehets�g (poeta natus) �s az eszt�tik�ban j�ratos, k�pzett tud�s k�lt� (poeta doctus). Eredetis�g �s zsenialit�s- mindkett� egy�tt jelenik meg k�lt�szet�ben, ahogy Az estve c�m� m�v�ben is.