Any�mnak f�j a feje,

any�mnak f�j a semmi,

any�m fekete r�zsa,

nem tud kisz�nesedni.

Egy �jjel f�ldre roskad,

megt�rt lesz majd, kicsi -

Bej�n egy mad�r �rte

s cs�r�ben elviszi.

Cso�ri S�ndor 1930-ban sz�letett Z�molyban. Az Any�m fekete r�zsa c. verse a Vir�gvas�rnap (m�s forr�s szerint �rd�gpille) nev� k�tet�ben jelent meg, 1957-ben.

Az �tvenes �vekben, �retts�gi ut�n nem nyert felv�telt fels� iskolai int�zm�nyben- mely �ltal�nos probl�ma volt a di�kok k�r�ben-, �gy elv�gzett egy �js�g�r�i tanfolyamot. Ennek h�la az Irodalmi �js�g, majd k�s�bb az �j hang szerkeszt�je lett. Fiatal tehets�gnek l�tt�k, �gy az irodalmi alapt�l havi h�tsz�z�tven forint �szt�nd�jat kapott (mely abban az id�ben igen nagy p�nznek sz�m�tott).

Ezt a p�nzt azonban csal�dja meg�lhet�s�re kellett ford�tania, mert Z�molyban, sok m�s csal�dhoz hasonl�an a sz�leit is nagy m�rt�kben megad�ztatt�k, s�t m�g a meg�lhet�s�ket biztos�t� tehen�ket is elvett�k t�l�k.

Cso�ri ekkor megtapasztalta az igazi szocializmust, �s teljesen ki�br�ndult addigi n�zeteib�l. Ez a csal�d�s m�ly nyomokat hagyott vil�gn�zet�re, �s k�lt�szet�re is hat�ssal volt. 

 

 

Sokak szerint az Any�m fekete r�zsa c. vers, Vir�gvas�rnap k�tet�nek legszebb alkot�sa. A k�ltem�ny egy id�ben �s t�rben egyar�nt z�rt vil�got mutat be, melyb�l nem lehet kit�rni, nincs megv�lt�s, csak a hal�l:

„any�m fekete r�zsa,

nem tud kisz�nesedni”

Id�ben nincs v�ltoz�s, csup�n egyre komorabb t�rben mutatja meg, egyre rem�nytelenebb�l. Az els� versszakban az elm�l�st a lelki-fizikai f�jdalom, a fejf�j�s, az elfojtott n�mas�gba burkol�z� egy�n er�s�ti. T�ri a f�jdalmat, nem tesz ellene semmit, csak v�gzi a k�telez� munk�j�t- ekkor a h�z, az otthoni szenved�st mutatja.

A m�sodik versszak az udvarban t�lt�tt id�t jellemzi: „any�mra durv�n sz�lnak/j�tt-ment idegenek?” Anyja nem tesz ez ellen semmit, rem�nytelen�l t�r, s ak�r s�t�t kend�j�t, �gy h�zn� �ssze mag�ny�t. Nem akarja, hogy b�nts�k, nem szeretne t�bb� f�lni, m�gsem v�di meg mag�t az idegent�l kapott durvas�gokt�l.

A k�vetkez� sorokban m�r az utc�n j�r a „f�h�s” („any�m utakon l�pdel…”).  Az utc�n sem leli hely�t, nem tal�lja a kiutat a szeg�nys�gb�l, mely b�lyegk�nt a k�lsej�n is megl�tszik. M�r nem tud �r�lni semminek, a re� hullott orgona illata is teherk�nt nyomja a v�ll�t.

A negyedik versszakban a vil�g minden t�j�n „zene sz�l”, �m anyja a sivatag n�mas�g�ban teng�dik, s a megv�lt�st jelent� hal�l el�tt �ll. A rohan� vil�g jelenik meg itt, „g�pek, gy�rtm�nyok zengnek/ csod�kt�l sz�l�t�tten…” , melyben egy szeg�ny asszony�rt senki nem tesz semmit. „…de egy se futna hozz�: /’seg�tek, az�rt j�ttem’.”.

Az utols� versszakban megism�tli az els� sort, �s r�j�n, hogy anyj�nak az f�j, hogy nem veszik embersz�mba, hogy mindenhol a szab�lyoknak �l- a h�zt�l kezdve, udvaron, utc�kon �t eg�szen a nagyvil�gig. Sehol �s m�r sosem lehet szabad. Fekete r�zs�hoz hasonl�tja, mely nem tud kisz�nesedni- nem tud beilleszkedni a sz�nes vir�gok k�z�, egyed�l �l, mag�nyosan.

Ebben a mag�nyban �ri majd el a hal�l, meggy�t�rten „egy �jjel a f�ldre roskad”, de ezt � m�r megv�lt�snak fogja �rezni. Az utols� sorokban hasonlat�val a l�lek t�voz�s�t �rz�kelteti a f�ldr�l: „Bej�n egy mad�r �rte, /s cs�r�ben elviszi.”

Sz�momra ez a vers nagyszer�en r�mutatott a vil�gon zajl� (�gy �rzem m�g ma is, ha nem is ennyire tragikusan) figyelmetlens�gre, melyet az emberek egym�s ellen k�vetnek el. A k�lt� saj�t anyj�val szimboliz�lta az egy�nt, mely ak�r m�g saj�t mag�t is jelk�pezheti- a saj�t csal�d�s�t az emberekben, a vil�gban. A vers el�re haladt�val egyre fokozza a rem�nytelen k�zdelmet, mely nem vezet sehova, csak a hal�ba.